01. rész

Sziasztok!:)
Elsősorban is, köszönöm azt a 4 feliratkozót, nagyon sokat jelent!:)
A blogot tegnap hoztam létre, és máris 66 oldalmegjelenítés, 4 feliratkozó, és ezeket ezerszer is köszönöm! Nagyon jól esik!:)
Új kinézetet kapott a blog, valamint új főszereplőt is. A chat is elérhető lett. Írjatok bele nyugodtan!:)
Jó olvasást mindenkinek!:)

Ölel titeket:

Stephanie H.

~~~

01. rész

" Neee. Anyaaaaa. Ne hadj itt. Kérleeeek." - sikítottam egy nagyot, majd fel keltem. Álmodtam. Szörnyűséget álmodtam. Hajnal kettő óta fent vagyok, szörnyű rém álmom miatt nem tudok aludni. A ház már épp hogy kezdett ki hűlni, ezért húztam egy hosszú nadrágot. Fáztam. Nagyon. Nem tudtam aludni, mert féltem hogy újra rém álmom lesz, és mert nagyon fáztam. Bekapcsoltam a tv-t, és egy kis idő után szemeim lecsuktam, és álomba szenderültem. Reggel arra keltem föl, hogy valaki lökdös. Félig aludtam még, aztán hallottam, hogy valaki azt suttogja a fülembe, hogy kapcsoljam le a tv-t. De ki lehetett az? Mindegy, nem is foglalkoztam vele. Éjjel olyan sokáig találtam fent lenni, hogy reggel tíz órakor keltem. Nem szokásom ilyen sokáig aludni. Az volt az első dolgom, hogy apukám leszedte a fejem, hogy mért aludtam ilyen sokáig. És bumm, hirtelen egy vitába kerültem.

- Én is aludhatok ilyen sokáig, nem csak te! Ha csak egyszer is, de az is több! Nem kötelességem reggel öt órakor fent lenni, csak mert te azt parancsolod! Nem vagyok a szolgád!

- Ide figyelj te kis ...

- Mi? Na mondjad csak!

- Te kis ribanc! Azt csinálod amit én mondok, akkor amikor, és ott, ahol! Megértetted? - meg ragadta karom, majd el kezdte szorítani

- Engedj el te vadállat!

- Miért, mit csinálsz?

E mondat után elegem lett ebből az egész vitából, így kezemet ki rántottam apám kezéből, és el mentem. Gondolataim a veszekedésünkön járt. Fél óra bóklászódás után vettem a fáradságot, és haza mentem. Próbáltam elkerülni apukámat, nem akartam még egy veszekedésbe kerülni. De ezt nem tudtam elkerülni. És amit ezúttal a fejemhez vágott, nagyon rosszul esett, és még durva is volt.

- Lám-lám! Ki jött haza...

- Már megint mit akarsz?!

- Hogy beszélsz velem? Nem szégyenled azt a dagadt pofád?

- Dagadt? Szóval azt mondod a SAJÁT lányodnak hogy dagadt?! Mondhatom ez minden lány álma!..
Olyan szinten volt ez sértő, hogy egész nap ki se dugtam az orrom a szobámból. Van egy naplóm is, amibe mindig írok, nem lenne olyan nap, hogy ne írnék belé. Ezt az alkalmat sem hagyhattam ki. Úgy éreztem, hogy valamibe le kell írnom hogy mi is bánt engem, erre alkalmasnak láttam saját naplóm.

" Kedves naplóm!

Ismét egy veszekedés közepette találtam magam máma. Sőt.. Nem is egy veszekedés közepette, hanem kettő.. Apám a fejemhez vágta, hogy kövér vagyok. Ez esett nagyon rosszul. A többivel amit a fejemhez vágott, azzal meg már nem szeretnék foglalkozni. Akár hogy is próbálom elfelejteni azokat a dolgokat, amiket a fejemhez vágott, nem tudom .. Már az is megfordult a fejemben, hogy le fogyok, de hogy? Futás nem segít, tablettákat szedni nem akarok, felülésektől meg nem hiszem, hogy le fogyok.. Mit tegyek? Mindenki elutasít csak azért, mert kövér vagyok.." - írtam a naplómba.

Miután leírtam e pár sort, becsuktam a naplóm, és betettem a szekrényembe. Egész végig azon gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb megoldás arra, hogy lefogyjak.

Gondolkodásom egy ajtó csukódás zavarta meg. Kinéztem az ablakon, és apám beült egy autóba, majd valakivel elhajtott. Nem tudtam hova, nem tudtam kivel, nem tudtam minek. Csak elment, és nem szólt. Arra se vette a fáradságot, hogy szóljon..Az se érdekelné, ha elrabolnának.

* másnap *

Beteg vagyok. Éjjel hánytam, ezért ma elmegyek orvoshoz. Mikor elindultam az orvoshoz, az is meg fordult a fejemben, hogy futás és edzés helyett, zsírleszívásra menjek. Sok pénzbe kerülne, de valahogy megoldanám. Jó ötletnek tűnik, de nem vagyok biztos ebben az egészben.. Mi van, ha a műtő asztalon meghalok? Vagy fel merül valamilyen komplikáció? Aztán gondolkodás helyett bementem egy kórházba, ahol utána érdeklődők ennek a dolognak.
- Jó napot! - köszöntem illedelmesen
- Üdvözlöm! Miben segíthetek hölgyem?
- Nos.. Az igazság az, hogy zsírleszívást tervezek, de előtte utána szeretnék járni ennek a dolognak. Felmerült bennem az is, hogy mi van ha akad valamilyen komplikáció? Vagy mi van, ha meghalok a műtőasztalon?
- Hölgyem. Én az Ön helyében nem gondolkodnék a zsírleszíváson. Csodálatos alakja van. De azért válaszolok a kérdéseire.
Fel merülhet akármilyen komplikáció, esetleg meg is halhat, de az utóbbinak semmi esélyét nem látom, mert még senki sem halt meg zsírleszíváson.. Fel akadhat esetleg az a komplikáció is, hogy belső vérzése lehet, esetleg elvérzik, vagy bármilyen más belső halált okozható dolgok, de ennek nagyon kicsi az esélye.
- Hát, köszönöm, de a saját apám is azt mondja hogy dagadt vagyok. Maga az egyetlen, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, még ha nem is ismer. És ez nekem rettentő sokat jelent. Köszönöm válaszát, azt hiszem mindent meg tudtam, amit akartam. Viszlát!
- Viszlát!

Amikor azt mondta, hogy előfordulhatnak komplikációk, minden bátorságom elszállt ettől az egésztől. Lehet, hogy maradok az eredeti tervnél: futás, edzés, konditerembe járás és minden, amit el tudok képzelni..